Sok forrás állítja, hogy a földönkívüliek részben kristánytechnológiát használnak, ezen alapul az energia termelésük, ami egy sokkal tisztább módja, mint a mi kőolaj vagy nukleáris alapú rendszereink. A kristálytechnológia kor tulajdonképpen már beköszöntött a Földön is, csak épp nem pont így nevezik.
1947 karácsonyán hozta létre Walter Brattain, John Bardeen és William Shockley az első működőképes tranzisztort, ami jelenkori elektronikai iparunk és számítástechnikánk alapja. A XX.század első felében ez a technológia már erősen kopogtatott, elkezdtük megérteni az alapelveit, létrehozni olyan anyagokat és berendezéseket, amik ezen elvek mentén működnek.
Jelenleg az elektronikai iparunk mesterségesen növesztett egykristályok alkalmazásán alapul. A kristályok ugyan elektromosan szigetelő anyagok, de diffúziós szennyezéssel félvezető állapotú anyaggá válnak. A félvezetők igen nagy előnye a korábban használt elektroncsövekkel szemben, hogy nagy mértékű miniatürizálást tesznek lehetővé és kis energiafogyasztást lehet velük elérni. A félvezető kristályokat azonban már korábban ismerték, germánium vagy szelén kristályos félvezető diódák már a XX.sz. elején léteztek.
Mik a kristályok, és miért különlegesek?
Anyagszerkezeti szempontból vizsgálva van bennük egy szabályos rendezettség. Ez a rendezettség az atomi rácsok szintjéről ered. Kémiai szempontból lehet, hogy egy ásvány és ennek kristály változata nem különbözik, tehát ugyanazok az elemek alkotják azonos kémiai arányban, viszont a molekulák térbeli elrendezése egészen eltérő lehet. Erre a természetben nagyon sok példa van, ha egy szabályos kristályt találunk, annak biztosan előfordul a nem szabályos geometriai formába rendezett ásvány megjelenése is. Közismert példa, az elemi szén / grafit / gyémánt, amik azonos anyagok - csak kristályszerkezetben térnek el - viszont fizikai, kémiai tulajdonságaik teljesen mások.
Az ásványok olyan, a Föld belsejében és a Földön kívüli objektumokban előforduló, természetes eredetű anyagok, amelyek összetétele és szabályos, képlettel leírható, rendezett szerkezete egyaránt viszonylag állandó: kristályos vagy amorf.
A kémiában, az ásványtanban és az anyagtudományban kristályoknak olyan szilárd halmazállapotú anyagokat neveznek, amelyekben az atomok, molekulák vagy ionok szabályos rendben, a tér mindhárom irányában ismétlődő minta szerint helyezkednek el, a térrácsot háromdimenziós elemi cellák hozzák létre.
Az azonos kémiai összetétel mellett, az atomi rácsszerkezet geometriája és szabályossága egészen eltérő fizikai tulajdonságokat ad az anyagnak, tehát azt mondhatjuk, hogy a kémiai összetételen felül a geometriai struktúra meghatározó jelentőséggel bír.
Ha a geometria ilyen nagy jelentőségű, lehetséges, hogy szerepe az anyagi összetételnél is meghatározóbb?
Ismert, hogy bizonyos geometriai formáknak már önmagukban is különleges hatásuk van. Ilyen például a piramis forma, ami megfelelően beállított oldalszögekkel elkészítve, alkalmas energetizálásra, fájdalomcsillapításra, gyógyításra, tartósításra (lassabban romlik el benne a gyümölcs). A belerakott használt borotvapengék visszanyeri az élüket. A furcsa az, hogy nem kell teljes piramist készíteni oldallapokkal, mert csak az élek is működnek, tehát minimális mennyiségű anyaggal építhető kis piramis. A Gízai Nagy Piramis mérete és tömege miatt is különleges, hatásában is egészen markáns, de mint forma, már egész kicsiben is működik, nagy anyagi tömeg nélkül is. A piramist szinte mindegy milyen anyagból készítjük el, mert a hatást elsődlegesen a geometria okozza.
Egy magyar kutatónak (Oláh Gábor) jött az ötlet, hogy meg lehetne csinálni ezt helytakarékosabbra és műanyag lapba kicsi, de pontos piramis formát nyomtak mintázatba rendezve. Az így megalkotott lappiramis is ugyanúgy működött, mint a nagy méretű társai.
Egy orosz biológus, Viktor Grebennyikov részletesen vizsgálta a strukturált geometria formák hatását. Rovartannal foglalkozó biológusként, főleg a rovarvilág és az általuk létrehozott természetes képződményeket és azok hatását kutatta (méhkasok sejtszerkezete, rovarszárnyak struktúrája, növényi és rovar -világ természeres formái). Mой мир (az én világom) c. könyvének egy teljes fejezetét szenteli a geometrikus formák és az általuk keltett tereknek és hatásainak. Ő ezt Üreges Szerkezeti Hatásnak (angolul CSE = Cavity Structure Effect) nevezi. Vizsgálatai közt egész megdöbbentő tapasztalatok is voltak: a rovarok bizonyos geometriai struktúrái hatással vannak a gravitációra, a láthatóságra és az időre is. Könyve kivonatos formában is érdekfeszítő olvasmány.
Mi köze ennek a dolognak a kristályokhoz?
Ha magukat a szabályos rendben ismétlődő geometriai mintázatokat nézzük, akkor felmerülhet, talán nem véletlen az atomi kristályszerkezetek különleges hatása. Mindössze méretbeli eltérés van egy piramis forma és egy kristályt alkotó oktaéder rácsszerkezet között. Azonban az abszolút fizikai méretnek is jelentősége van - egy több száz méteres forma által keltett változás a térben, egészen más frekvenciatartományba esik, mint egy kristály atomi rácsszerkezetének ismétlődése.
Ezt a térbeli forma ismétlődésének ritmusát térfrekvenciának nevezik. Az optikában a térfrekvencián, szokásos módon, a hosszegységre eső vonalpárok számát értik. Ugyanez kristályrácsok esetén is megadható. Elméletileg miket az érdekel, hogy egy adott ismétlődő struktúra mérete (térfrekvenciája) milyen fizikai hatással összevethető méretű, hiszen akkor azzal a hatással interferálni fog. Ugyanez a jelenség figyelhető meg az optikában, amikor egy fázisrács a megfelelő térfrekvenciával képes fényhullámokkal interferenciát létrehozni.
Grebennyikov különleges bogarának szárnyai a gravitációval interferáltak és ez egy fontos dologra világít rá: ugyan nagyon keveset tudunk a gravitációról, de ha képesek vagyunk vizsgálni, mérni egy bogárszárny struktúráját (egy elektronmikroszkóppal igen), akkor gyakorlatilag mérési tapasztalathoz jutunk a gravitációs hatás működési frekvenciatartományát illetően. Az elméleti fizika eddig nem szolgált kielégítő magyarázattal a gravitációt illetően, de a fenti tapasztalatból két következtetés azonnal levonható: a gravitáció is hullám természetű jelenség és hullámhosszát képesek vagyunk meghatározni. Ugyanakkor ismerünk egy - a rovarvilág által használt módszert - a gravitációs tér torzítására, módosítására.
1947 karácsonyán hozta létre Walter Brattain, John Bardeen és William Shockley az első működőképes tranzisztort, ami jelenkori elektronikai iparunk és számítástechnikánk alapja. A XX.század első felében ez a technológia már erősen kopogtatott, elkezdtük megérteni az alapelveit, létrehozni olyan anyagokat és berendezéseket, amik ezen elvek mentén működnek.
Jelenleg az elektronikai iparunk mesterségesen növesztett egykristályok alkalmazásán alapul. A kristályok ugyan elektromosan szigetelő anyagok, de diffúziós szennyezéssel félvezető állapotú anyaggá válnak. A félvezetők igen nagy előnye a korábban használt elektroncsövekkel szemben, hogy nagy mértékű miniatürizálást tesznek lehetővé és kis energiafogyasztást lehet velük elérni. A félvezető kristályokat azonban már korábban ismerték, germánium vagy szelén kristályos félvezető diódák már a XX.sz. elején léteztek.
Mik a kristályok, és miért különlegesek?
Anyagszerkezeti szempontból vizsgálva van bennük egy szabályos rendezettség. Ez a rendezettség az atomi rácsok szintjéről ered. Kémiai szempontból lehet, hogy egy ásvány és ennek kristály változata nem különbözik, tehát ugyanazok az elemek alkotják azonos kémiai arányban, viszont a molekulák térbeli elrendezése egészen eltérő lehet. Erre a természetben nagyon sok példa van, ha egy szabályos kristályt találunk, annak biztosan előfordul a nem szabályos geometriai formába rendezett ásvány megjelenése is. Közismert példa, az elemi szén / grafit / gyémánt, amik azonos anyagok - csak kristályszerkezetben térnek el - viszont fizikai, kémiai tulajdonságaik teljesen mások.
Az ásványok olyan, a Föld belsejében és a Földön kívüli objektumokban előforduló, természetes eredetű anyagok, amelyek összetétele és szabályos, képlettel leírható, rendezett szerkezete egyaránt viszonylag állandó: kristályos vagy amorf.
A kémiában, az ásványtanban és az anyagtudományban kristályoknak olyan szilárd halmazállapotú anyagokat neveznek, amelyekben az atomok, molekulák vagy ionok szabályos rendben, a tér mindhárom irányában ismétlődő minta szerint helyezkednek el, a térrácsot háromdimenziós elemi cellák hozzák létre.
Az azonos kémiai összetétel mellett, az atomi rácsszerkezet geometriája és szabályossága egészen eltérő fizikai tulajdonságokat ad az anyagnak, tehát azt mondhatjuk, hogy a kémiai összetételen felül a geometriai struktúra meghatározó jelentőséggel bír.
Ha a geometria ilyen nagy jelentőségű, lehetséges, hogy szerepe az anyagi összetételnél is meghatározóbb?
Ismert, hogy bizonyos geometriai formáknak már önmagukban is különleges hatásuk van. Ilyen például a piramis forma, ami megfelelően beállított oldalszögekkel elkészítve, alkalmas energetizálásra, fájdalomcsillapításra, gyógyításra, tartósításra (lassabban romlik el benne a gyümölcs). A belerakott használt borotvapengék visszanyeri az élüket. A furcsa az, hogy nem kell teljes piramist készíteni oldallapokkal, mert csak az élek is működnek, tehát minimális mennyiségű anyaggal építhető kis piramis. A Gízai Nagy Piramis mérete és tömege miatt is különleges, hatásában is egészen markáns, de mint forma, már egész kicsiben is működik, nagy anyagi tömeg nélkül is. A piramist szinte mindegy milyen anyagból készítjük el, mert a hatást elsődlegesen a geometria okozza.
Egy magyar kutatónak (Oláh Gábor) jött az ötlet, hogy meg lehetne csinálni ezt helytakarékosabbra és műanyag lapba kicsi, de pontos piramis formát nyomtak mintázatba rendezve. Az így megalkotott lappiramis is ugyanúgy működött, mint a nagy méretű társai.
Egy orosz biológus, Viktor Grebennyikov részletesen vizsgálta a strukturált geometria formák hatását. Rovartannal foglalkozó biológusként, főleg a rovarvilág és az általuk létrehozott természetes képződményeket és azok hatását kutatta (méhkasok sejtszerkezete, rovarszárnyak struktúrája, növényi és rovar -világ természeres formái). Mой мир (az én világom) c. könyvének egy teljes fejezetét szenteli a geometrikus formák és az általuk keltett tereknek és hatásainak. Ő ezt Üreges Szerkezeti Hatásnak (angolul CSE = Cavity Structure Effect) nevezi. Vizsgálatai közt egész megdöbbentő tapasztalatok is voltak: a rovarok bizonyos geometriai struktúrái hatással vannak a gravitációra, a láthatóságra és az időre is. Könyve kivonatos formában is érdekfeszítő olvasmány.
Mi köze ennek a dolognak a kristályokhoz?
Ha magukat a szabályos rendben ismétlődő geometriai mintázatokat nézzük, akkor felmerülhet, talán nem véletlen az atomi kristályszerkezetek különleges hatása. Mindössze méretbeli eltérés van egy piramis forma és egy kristályt alkotó oktaéder rácsszerkezet között. Azonban az abszolút fizikai méretnek is jelentősége van - egy több száz méteres forma által keltett változás a térben, egészen más frekvenciatartományba esik, mint egy kristály atomi rácsszerkezetének ismétlődése.
Ezt a térbeli forma ismétlődésének ritmusát térfrekvenciának nevezik. Az optikában a térfrekvencián, szokásos módon, a hosszegységre eső vonalpárok számát értik. Ugyanez kristályrácsok esetén is megadható. Elméletileg miket az érdekel, hogy egy adott ismétlődő struktúra mérete (térfrekvenciája) milyen fizikai hatással összevethető méretű, hiszen akkor azzal a hatással interferálni fog. Ugyanez a jelenség figyelhető meg az optikában, amikor egy fázisrács a megfelelő térfrekvenciával képes fényhullámokkal interferenciát létrehozni.
Grebennyikov különleges bogarának szárnyai a gravitációval interferáltak és ez egy fontos dologra világít rá: ugyan nagyon keveset tudunk a gravitációról, de ha képesek vagyunk vizsgálni, mérni egy bogárszárny struktúráját (egy elektronmikroszkóppal igen), akkor gyakorlatilag mérési tapasztalathoz jutunk a gravitációs hatás működési frekvenciatartományát illetően. Az elméleti fizika eddig nem szolgált kielégítő magyarázattal a gravitációt illetően, de a fenti tapasztalatból két következtetés azonnal levonható: a gravitáció is hullám természetű jelenség és hullámhosszát képesek vagyunk meghatározni. Ugyanakkor ismerünk egy - a rovarvilág által használt módszert - a gravitációs tér torzítására, módosítására.
* * *
Irodalom:
[1]. Viktor Grebennyikov: A rovarok antigravitációs és láthatatlansággal kapcsolatos természeti jelensége