Roswell két arca

Korunk valószínű legismertebb UFO incidense az 1947-es rosewelli eset, egy nem földi fizikai hajó lezuhanása. A történetet nagyon sok féle szálon póbálták kibogozni, feltárni, eltussolni és hitelteleníteni, rengeteg spekuláció és komoly kutatás mellett. Most két, általam hitelesnek tartott könyvet szeretnék olvasásra ajánlani.

Az egyik egy technikatörténeti érdekesség Philip J Corso ezredes és William J. Birnes tollából. Egy olyan leírás, ami bepillantást ad az ötvenes évek titkos amerikai katonai szervezeteinek működésébe, munkájába, valamint abba, hogyan fejtettek vissza egy - abban a korban teljesen ismeretlen technikai szintű - repülő szerkezetet. Kevesen tudják, hogy a ma használt találmányaink közül jó néhány innen szivárgott át a több évtizeddel későbbi polgári gyakorlatba: az üvegszáloptika, nyomtatott áramköri panelek, éjellátó készülék, tépőzár és valószínűleg a félvezető technológia is. 

A könyv előszavából:

"1997-ben, a titokzatos esemény ötvenedik évfordulóján jelent meg először Philip J. Corso ezredes könyve a roswelli ufókatasztrófáról. A beszámoló azonnal világszenzáció lett, hiszen először fordult elő, hogy egy magas rangú katonatiszt szemtanúként számolt be arról, hogy milyenek voltak a szerencsétlenül járt földönkívüliek, és miként zajlott az idegen, csészealj formájú jármű titokban lefolytatott vizsgálata. A leleplezésről szinte az összes jelentős amerikai és nemzetközi újság írt, a könyv pedig ezt követően hónapokon keresztül szerepelt a New York Times bestsellerlistáján."


Philip J Corso - William J Birnes: A roswelli titok


* * *

2007-ben egy Lawrence Spencer nevű férfi iratokat tartalmazó vaskos postai csomagot kapott. Az iratokból kiderült, hogy azok küldője egy 83 éves asszony, aki 1947-ben azon a katonai bázison dolgozott nővérként, ahol a Roswellben lezuhant ufó egyik életben maradt utasát (pilótáját) elhelyezték, hogy kikérdezzék.

A Spencerhez intézett levelében leírja, hogy hatvan évig őrizte a titkot: nemcsak azt, ami az interjú során a tudomására jutott, hanem azt is, hogy véletlenül nála maradt a teljes dokumentáció egy másolati példánya.  Érezve halála ideje közeledtét, ráébredt, hogy titkát meg kell osztania az emberiséggel.

Erről így írt: „Sok embert öltek meg azért, hogy megakadályozzák annak a tudásnak a  feltárását, amelynek a társadalom előli titkolását én is segítettem.  Csak egy maréknyi ember tud arról, milyen terhet hordoztam 60 éven át azzal,  hogy tartottam ezt a titkot.  Mindezekben az években úgy gondoltam, hogy nagy bizalmat fektettek belém a kormány hatalommal bíró személyei, de sokszor úgy éreztem, hogy a hatalom rossz úton jár,  amikor az emberiséget távol tartja attól a tudástól,  hogy idegen életformák nemcsak hogy léteznek, hanem folytatólagosan  agresszíven monitorozzák és megszállják mindenki életét a Földön minden áldott nap.”…”Egy kristálytiszta utólagos megvilágosodás nyitotta ki a szememet: hogy segítenem kellene a bolygó megmentését, minden élő lényét, és galaxisunk minden életformájáét!”

Azt kérte Lawrence Spencertől, hogy valamilyen formában hozza ezt az anyagot nyilvánosságra, de úgy, hogy neki ne legyen baja belőle. Esetleg sci-fi regény-keretben elkerülheti a nemzetbiztonsági szervek figyelmét.  Spencer végül könyv formájában adta közre a teljes anyagot.

Lawrence Spencer - Interjú egy földönkívülivel 


Forrás: Titkos Tudás Tárháza